Duna Ünnepe az 1456.évi nándorfehérvári győzelem évfordulóján, 2021 július 22-én.
KÖZÖSSÉGI ÜNNEPÜNK „Nemzetünk, e nagy folyó, mely mindig százfelé szakadt, egyesítve innepénél a különvált ágakat.” (Petőfi)
Nándorfehérvár 1456. különleges emlék: Egyformán kedves a Duna menti és a környező országokban is. Az egyetemes történelemben emlékezetes és a déli harangszóval összefüggésben más földrészek nem magyar emberei számára is közvetlenül vagy közvetve immár hatodik évszázada ismerhető. Európán kívül is, kegyhelyeken tisztelik egyik hősét, Kapisztrán Szent Jánost. Emlékére III. Calixtus pápa 1457. augusztus 6-án az Úr Színeváltozása Ünnepét rendelte.
A győzelem hírére elmúlt a félelem, az emberek örvendeztek, „örömtüzeket gyújtottak, hálaadást, körmeneteket, hálaadó miséket tartottak szerte Európában”, sok országban.
A nemzeti ünnepek általában egy állam vagy nemzet kiemelkedő történelmi eseményeihez kötődnek.
Ennek a történelmi eseménynek öröksége és az évforduló ünnepének különlegessége az is, hogy származástól, nemzetiségtől, vallási felekezettől, politikai szembenállástól és más elkülönítő nézetektől függetlenül széles közösséget alkot.
Az évforduló történelmi hagyománya egyszerre példája közszolgálatnak, hazafiságnak, önfeláldozásnak, emberi helytállásnak, európaiságnak, kereszténységnek s nem utolsóként a hit erejének.
Az ünnep elnevezése (a Dunáról) több szempontból is jelképes. A Duna, mint Európát átszelő, összekötő folyó (különösen a Rajna, Majna összekötésével) fonálként, összekapcsolja a közvetlen szomszédságában és a szélesebb térségben élőket is.
Szállít, öntöz, táplál, gyönyörködtet, forrása életnek, természetnek, művészetnek.
Országokat, népeket, kultúrákat összekötő jelkép, a közös európai szellemiség összekapcsolódását és kölcsönhatását is jelenti.
Közösségi ünnepünk ezen az évfordulón az emberiség története, egyes nagyobb térségek, régiók, földrészek, természeti kincsek, vallási és kultúrközösségek szempontjából fontos emlékek bemutatását is szolgálja.
Az ünnepeink és évfordulóink többsége, vallásiak is, valamely szempontból a széles értelemben vett közösségünk kisebb-nagyobb részeinek, csoportjainak adnak élményt, nyújtanak örömet. A legszélesebb közösségünk számára nincs olyan ünnepünk mely a teljes közösség élményét, az összetartozás tudatát erősítheti.
Gyakran magyar jellegzetességként említik, hogy nem tudunk összefogni.
Közkinccsé tesszük-e, felmutatjuk-e az embereknek azt az örökséget, emlékeket és hagyományokat, amiből tanulhatnak és jó példát meríthetnek az összefogásra?
Népünk és közösségünk lélekszámának, a kultúránk hatóerejének csökkenésével egyre nagyobb szükségünk van olyan élményekre is, melyek a szétszóródott és széttagolódott közösség egészének mutatnak örömöt, jó példát és kapaszkodót.
Ünnepünk őrizze az összetartozás tudatot itt élőkben és az elszármazottak későbbi generációiban is, aki valamely szempontból szélesebb kulturális közösségünkhöz tartozónak vagy kötődőnek érzi magát, mindenki, bármely kirekesztődés nélkül vállalhassa, ezen a becses évfordulón érezhesse, ezt a teljesebb közösséget.
A Duna Ünnepe megrendezésével igyekszünk szolgálni ennek a szellemiségnek megismertetést szerte az országban és határon túl.
Az ünnepséget, színes kulturális rendezvénysorozat, ökumenikus egyházi szolgálat gazdagítja.
Esetenként hajófelvonulás, a vízen lévő hajósok kürtjelzése, lobogódísze, kirakodóvásár, kiállítások, színpadi bemutatók, gyermek programok, tematikus sétahajózás, hangverseny, különféle versenyek, gasztronómiai bemutatók, filmvetítés teszik teljesebbé az ünnepséget.
Július 22-én az ország számos helyén, határon innen és túl évről-évre gyarapszik az együtt ünneplők közössége. Nem kérdés, hogyan lehet Duna Ünnepe a Tisza, a Szeret partján vagy Beregszászon, Sidneyben.
Pest-Buda-Óbuda ünnepi megemlékezésre, hivatalosak kisebbségi önkormányzatok, több határon túli szervezet, magyarországi történelmi egyházak képviselői, a Duna-menti országok, a csatában részt vett szövetséges államok, valamint - a József Attila-i gondolat jegyében - az utódállamok és az egykori ellenfél, ma baráti Törökország nagykövetei és küldöttségei. Zászlóikkal, koszorúikkal tisztelgünk az elesettek, a vizek munkásai és áldozatai előtt.
A Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébániatemplom ad helyszínt a komolyzenei hangversenynek is, melynek műsorrendjében az 1456 oratórium részletei és Liszt Ferenc művei is rendszeresen szerepelnek.
Ünnepeljünk együtt!
